iPhone 5 teszt neked!

i5Megújult, sokat változott, megnyúlt és vékonyodott, de vajon megőrzi-e piacformáló és vezető szerepét a sorrendben hatodik iPhone, amely a 4S-t váltja?


Bevezető

Nagyobb, vékonyabb, gyorsabb. Címszavakban ezt hozta az új iPhone, ám mivel most nem egy frissítésről van szó, mint a 4 és a 4S között, ezért joggal várhatja el a vásárló és a szakma is, hogy itt sokkal komolyabb változások legyenek. Ennek ellenére főleg a sajtó és a befektetők oldaláról érezhető némi fanyalgós hangulat, ugyanis ha a puszta számokat nézzük, akkor sem kijelzőben, sem teljesítményben sem pedig vékonyságban nem az iPhone 5 a piac legerősebb szereplője. Ám ezek alapján kissé korai és elhamarkodott lenne azt mondani, hogy a cucc elhibázott, gyenge, vagy éppen bukásra ítélt valami lenne, ugyanis számos ponton viszont olyat nyújt, amire más készülék nemigen képes.

Amiben verhetetlen és világelső, az a telefon körül tetten érhető, roppant erős, konkrétan mérhetetlen hype, amire a magyar szó leginkább a mesterségesen generált felhajtás lehetne. Ez az a termék, amivel a mainstream média is foglalkozik, ami bekerül a hírekbe közvetlenül azután, hogy özvegy K. Béláné áramot vezetett a tyúkól kerítésébe, amivel három macskát és egy halmozottan hátrányos helyzetű kisfiút megcsapott, és az előtt, hogy hazai és nemzetközi politikusok milyen ámokfutásokra készülnek. Ez az a termék, amelyről az utca embere is szerinte mindent tud, ide értve a szó szerint vett utcai embereket is, akik ott is alszanak és nem csak azért, mert sorban állnak Münchenben. Ez az a termék, amelynek launch party-t szervez a magenta színű szolgáltató, és ez az a termék, amihez minden konkurens méri magát.

Azt hiszem, hogy az Apple iPhone a leghíresebb mobiltelefon-sorozat a világon, egyeseknek státuszszimbólum, másoknak talán csak munkaeszköz, de a legtöbb felhasználónál valamilyen érzelmi kötődés megfigyelhető.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy az iPhone azért rászolgált erre a hírnévre. Ha félretesszük az Apple-t, a személyi kultuszt, a sajátos termékbejelentéseket és mérnöki precizitással adagolt hype-ot, akkor is tény, hogy az első iPhone óta létezik a mai értelemben vett, érintőkijelzős okostelefon. Hiába volt az LG Prada picivel előbb, az Apple modellje hozta el az áttörést, ahogyan a mai online alkalmazásboltok is az App Store-ból merítették a legtöbbet. A kétujjas nagyítás, az akadás nélkül működő görgetés és navigáció mind-mind olyan dolgok voltak, amelyek azóta beépültek az összes valamirevaló okostelefon eszköztárába, nem elfelejtve, hogy azt is, hogy a cupertinoi vállalat agresszíven és pofátlanul is tud viselkedni akkor, amikor a téglalap alakú készüléket és az ikonos menürendszert védeti éppen le, majd erre alapozva perelget. És talán mindenki emlékszik az antenna-gate néven elhíresült arconcsúszásra az iPhone 4 kapcsán, az sem volt épp az elegancia mintaesete. De pont azért van a hype, hogy ezek egy pillanatra se ingassák meg a kígyózó sorokban a kasszához fáradó vásárlókat, mert egyébként elvitathatatlan, hogy maga a termék tényleg frankó, a hozzácsomagolt szolgáltatások általában valóban működnek, nem kell szüttyögni, haxolni, csak használni a berendezést. És ennek az az eredménye, hogy az iPhone felhasználók nagy része megint iPhone-t fog venni, amikor cserélné a telefonját.

Doboz, külső

Fekete dobozt kaptunk. Az iPhone 5 ugyanis szakít ilyen téren a hagyományokkal, a fehér színű készülék fehér csomagban jön, a fekete pedig feketében. A mattra festett pakk kicsit poszt-apokaliptikus hangulatot áraszt, nagyobb is picit, mint korábban. Felül ül a készülék, alul pedig több meglepetéssel is szolgál a csomag, hiszen új füles (EarPods) és az új csatlakozóhoz (Lightning) dukáló kábel helyezkedik itt el. A korábbi, széles, 30 pines megoldást váltja ez a vékonyabb kialakítás, ami miatt sok kritikát kapott az Apple. Egyrészt az a rengeteg eddig eladott Apple készülék és a talán még több tartozék mind a régi csatlakozót képes csak kezelni, másrészt sokakban felmerül a kérdés, hogy ha már váltanak, akkor miért nem az iparági szabványnak tekinthető microUSB került ide.

Ennek nyilván vannak anyagi okai, hiszen a microUSB használatáért nem kell licenszdíjat fizetni és engedélyt kérni, míg az Apple saját szabványát csak olyan cégek használhatják, akik megegyeznek a cupertinoi gyártóval. Másrészt a közel 30 dollárért külön megvásárolható átalakító is szépen fog fogyni, ugyanakkor az Apple azt közölte, hogy a Lightning csatlakozón keresztül több adatot tudnak átvinni, mint a microUSB-n, plusz van egy bónusz kényelmi funkció, ugyanis teljesen szimmetrikus a csati, azaz mindegy, hogy miképpen közelítünk a kábel végével. Itt azért halkan érdemes megjegyezni, hogy azért az indukciós töltési megoldásnál (amit mondjuk a Nokia Lumia 920 használ) kevés egyszerűbb dolgot lehet mutatni, hozzátéve azt is, hogy ez persze adatátvitelre nem használható.

Ha már a csatlakozóknál tartunk, azt is érdemes megjegyezni, hogy a 3,5 mm-es jack is alulra költözött, ez sokak szerint hasznos, nekem speciel pont tökmindegy. Maga a telefon viszont bestiálisan jól néz ki, képeken talán nem is jön annyira át, hogy ebben a fekete színben, a mattra csiszolt fémes hátlappal mennyire zord és egyszerre elegáns. Az iPhone 4-gyel megkezdett, kissé szögletesre vett formavilág köszön vissza, de mivel az eszköz kecsesebb, hiszen hosszabb és vékonyabb, ezért tényleg kifejezetten frankó látvány. Kézben fogva először az tűnik fel mindenkinek, hogy milyen légiesen könnyű, ami a felhasznált anyagok tükrében igazi mérnöki bravúr, úgy lett 28 grammal karcsúbb a masina, hogy alig pár százalékkal lett kisebb a térfogata az elődmodellnél.

Szemből a megnövelt kijelző fog feltűnni, az iPhone beállt a sorba és most már 16:9-es képarányú az ablak, ami 640×1136 pixeles felbontással párosul, mindez pedig 4 inchen valósul meg IPS technológiával. Ez 326 ppi-t jelent, ami az Apple szerint továbbra is kiérdemli a Retina titulust. Finoman szólva is gyönyörű a képélesség, ám ma már az iPhone nincs egyedül ezzel a képességével, androidos berkekben találunk simán hasonlót, akár jobb felbontást is, bár általában nagyobb méretben. A hosszában megnövelt kijelző az Apple szerint azért lett éppen 4 inches, mert ez illeszkedik egy átlagos tenyérbe. Ami egyébként igaz is, mi régóta azon a véleményen vagyunk, hogy 4-4,3 inch között van az ideális méret, a gond csak az, hogy az Apple a korábbi, 3,5 inches kijelzőről is ugyanezt állította. Ha azonban ezen a kommunikációs ellentmondáson túllendülünk (s miért ne tennénk?), akkor tény, hogy az iPhone 5 mérete, fogása, kijelzője abszolút belefér abba a kategóriába, amire rá lehet sütni, hogy egy kézzel is vidáman használható.

Az előlap alsó részére a ma már ikonikus, süllyesztett közepű gomb került, remélhetőleg megtartva az iPhone 4S azon vívmányát, hogy jobban szigetelték a korábbi verzióknál, ugyanis régebben az ide bejutó szennyeződések miatt hektikussá válhatott a működés. A kijelző felett van a hangszóró nyílása, s pont középre került a belső kamera is, amely immáron 1,2 megapixeles, azaz 720p videó rögzítésére is alkalmas. A telefon alján három mikrofon is helyett kapott, hogy a zajszűrés a korábbiaknál tökéletesebb lehessen. Az alulra került csatlakozókról már esett szó, felül csupán a megszokott bekapcsológomb árválkodik.

Oldalt sincsenek nagy változások, legalábbis a kezelőszervek tekintetében. A bal felső csücsökben a némításért felelős kapcsoló található, alatta a hangerőt szabályozó, kerek gombok. A készülék másik oldalára került a SIM-et rejtő fiók, amelyet kis tűszerű cuccal tudunk nyitni. Ide a világon először nanoSIM tehető be, ami a microSIM-nél még kisebb egy fokkal, hogy ennek tényleg van bármi értelme, arról engem senki sem fog meggyőzni. A normál méretű és a microSIM-ből is előállítható lapka annyival nem kisebb, hogy ez bármit is számítson egy 4 inches telefonnál, viszont most szívhatunk még egy átalakítóval, hogy még nagyobbakat anyázhassunk akkor, ha egy kutyaközönséges, középkategóriás telefonba költöznénk esetleg vissza. Nagyon remélem, hogy a többi gyártó nem megy ész nélkül az Apple után és maradnak a microSIM mellett, amit szintén utálunk, de valamennyire már legalább megszoktuk.

A hátlap szerintem az iPhone 5 legfrankóbb része. Fém és üveg, matt árnyalat, semmi felesleges sallang, ez egy formatervezői mestermunka. Jól néz ki, jó a tapintása és igazából nem tudom, hogy ki hogy van vele, de ha megkérdezik, akkor én semmi mást nem várok el egy hátlaptól, mondjuk magamtól ezen nem gondolkodom. A felső részre került a kamera, a mikrofon lukacskája és a villanó, középen pedig a cég logója feketéllik. Az egész telefon első osztályú módon van összerakva, mind a design, mind a felhasznált anyagok minősége elsőrangú. Csak ez a fránya kopási hiszti ne lenne, márpedig nálunk is jelentkezett a dolog, a készülék jobb oldalán, az előlap peremén van egy aprócska sérülés, amiről fogalmunk sincsen, hogy miképp keletkezett, lévén még csak asztalra sem nagyon tettük a kicsikét.

Hardver, iOS

Bár előzetesen a szakma zöme arra számított, hogy az iPhone 5-ben is négymagos processzor duruzsol majd, ez mégsem így alakult. Az A6-nak nevezett, kétmagos chip három magos grafikus gyorsítóval (PowerVR SXG 543MP3) 1,2 GHz-en ketyeghet, plusz van 1 GB RAM is, ami azért egyáltalán nem rossz felhozatal. A CPU-t – nocsak, nocsak – a Samsung gyártja 32 nm-es csíkszélességgel, viszont állítólag teljes mértékben az Apple tervezte. A lényeg azonban nem ez, hanem a felhasználói sebességérzet, ami egyértelműen jobb, mint az iPhone 4S-ben, pedig már az sem volt egy reumás csiga.

Bekapcsolás után (a boot idő 19-20 másodperc) aztán semmi extravagáns módon meglepő dologgal nem fog elsőre találkozni a felhasználó. Elvileg a 4 inches kijelző egy árnyalatnyival kontrasztosabb és fényesebb, mint korábban, ami nincs kizárva, de nem méricskéltem, viszont az egyből fel fog tűnni, hogy egy oldalra most már öt sornyi ikon fér el. Yippi! A lezárt kijelzőről elérhető továbbra is a kamera, a menüben bárhol lehúzható a fenti állapotsáv, a programok között pedig a home gomb kettős megnyomásával tudunk váltani. Ikonok, rácsos elrendezésben, ez szó szerint az iOS védjegye lett, s ha elsőre nem is tűnnek fel nagy változások, azért rendesen nekifeküdtek a grafikusok a rajzasztalnak, hogy minden gyári alkalmazás kitöltse rendesen a megnövelt kijelzőt. A külsős szoftverek a napokban kezdtek el frissülni, amelyiknél ez nem történt még meg, ott alul-felül egy fekete sáv látható, de például az Instagram már tegnap kukorékolt, hogy megjött a megújított verzió.

Az iOS6 számos olyan apró változáson ment át, ami csak a készüléket használva derül ki. Az egyik ilyen a hívásszűrés, amire rengeteg program létezik már mindenféle platformon, most gyárilag a rendszer részévé vált. Beállítható, hogy kik érhessenek el bennünket, a többiek hívását a szoftver “kinyomja”, de csak akkor, ha zárolt a kijelző. Van olyan lehetőség is, hogy ha valaki három percen belül kétszer is ránk csörög, akkor azt a hívást mégis jelezze a készülék. Az egészet időhöz is köthetjük, tehát mondjuk este 10 és reggel 7 között minden nap aktív.

A másik, talán sokak számára fontos újítás, hogy rendszerszinten támogatja a Facebookot is az iOS6, tehát a képek, videók egyből megoszthatóak. Ha már itt tartunk: bizony megmaradt a YouTube megosztás lehetősége is, hiába tűnt el maga a kliensprogram az alkalmazások közül. Ez egyébként – de talán ez közismert – már visszaállítható, de az App Store-ban található szoftvert az eddigi verzióval szemben nem az Apple, hanem a Google fejlesztette. Apróság, de hasznos, hogy most már könnyen tudunk egy email szövegébe képet beilleszteni (hosszan nyomva a kijelzőt), a naptárban is sok pici fejlesztést érhetünk tetten. Egyrészt a Facebook kalendárium szinkronizálódhat, beleértve az ismerőseink szülinapját is, másrészt viszont be lehet állítani emlékeztetőket nem csak időpontra, hanem helyszínhez kötve is. Tök egyszerű példa: ha hazaérek, akkor szól a telefon, hogy teregessek ki, így az asszonynak több ideje lesz a vacsorával foglalkoznia. Vagy valami mással.

A Google Mapset váltó térképről lesz szó még bőven, a Siri fejlődött ugyan sokat, de magyarul továbbra sem tud (bár arra a kérdésre, hogy milyen nyelven beszél, büszkén közli, hogy rengeteget tanul épp), viszont az új funkcióként felbukkanó Passbook megérdemli a figyelmet, már csak azért is, mert az Apple leginkább ezzel takarózik, ha nekiszegezik a kérdést, hogy mi újság az NFC-vel. A Passbook igazából nem egy hatalmas fejlesztés, hanem csak egy helyre kerülnek azok az alkalmazások (illetve ezek kimenete), amelyek segítségével eddig is igénybe tudtunk venni szolgáltatásokat. Jó példa erre a Lufthansa szoftvere, amely virtuális beszállókártyával kedveskedik, de ilyen eddig is volt. Hogy aztán ez a törekvés mennyire lesz menő bizonyos cégeknél, mennyire készülnek majd olyan alkalmazások, amelyek Passbook-kompatibilisek, azt nehéz megmondani, de tartok tőle, hogy hazánkban alig-alig lesz majd elterjedtsége.

Navigáció, FaceTime

Őrület, hogy a navigáció mennyire belemászott a mobiltelefonokba, olyannyira, hogy az iPhone 5 egyik kulcskérdésévé lépett elő, lévén ha valamibe, akkor ebbe tényleg bele lehet kötni. Miután az Apple kihajította a Google Mapset, és úgy döntött, hogy nem bízza külsős cégre a továbbiakban a térképszolgáltatást, nekiállt maga. Nos, navigációs szoftvert összeütni nem egy kétperces meló. A Nokia sem tegnap kezdte, olyannyira nem, hogy ők speciel egy az egyben megvették a NavteQ nevű térképszolgáltatót, ahogyan az NNG (az iGO készítője) a TopMapet, de a TomTom-TeleAtlas házasság sem véletlenül jött létre. Az Apple viszont a nulláról indult, ha azonban már így alakult, akkor komolyan nekiláttak, s persze rogyásig van az internet orbitális hibákkal (az antarktiszi Berlin már a helyére került), de maga az engine, a megjelenítés, a döbbenetes gördülékenység és a finom animációk tényleg lenyűgözőek. Az persze ciki, hogy tele van az egész abszolút irreleváns adatokkal, a POI adatbázis marginális a Google mennyiségéhez képest, a tömegközlekedésről az Apple hazánkban semmit sem tud mondani, 3D épületekről pedig szerintem még évekig csak álmodozhatnak az itthoni felhasználók.

Egyelőre az offline működés sem jön össze, ergo mindenképpen szükségünk lesz netkapcsolatra ahhoz, hogy eljussunk A-ból B-be. Viszont örömteli, hogy a turn-by-turn navigáció magyarul karattyol, méghozzá Siri hangján úgy, hogy az utcaneveket is bemondja szépen. Tervezésnél van gyalogos mód, viszont számos alapvető beállítási lehetőség hiányzik. Például nem lehet kikapcsolni, hogy ne használjon fizetős útvonalakat. Tervezésnél rögtön kapunk három alternatívát, de például egy Budapest-Szeged vonalon mindegyik variáns rávisz az M5-re. Nincs köztes célpont lehetősége, ugyanakkor viszont másodpercek alatt kalkulál ki egy Budapest-Berlin távolságot. Alapvetően látszik, hogy a térkép még gyerekcipőben jár, ugyanis bár az úthálózat nagyjából stimmel, az egyes utak, utcák paraméterei nincsenek meg, tehát nem tudja, hogy merre érdemes menni ahhoz, hogy gyorsabbak lehessünk, nem vágja, hogy hol van fekvőrendőr, vagy olyan emelkedős kanyar, aminél ha szembejön valaki, akkor 10 perces tolatgatás kezdődik. Megdöbbentően idétlenül sok idővel kalkulál, nekem sosem tartott 12 percnél tovább beérni a szerkesztőségbe, az iPhone 5 szerint ez minimum 5 perccel több. Az is igaz, hogy a három útvonal közül egyik sem ideális, a leggyorsabb lehetőség ezek mixeléséből állhatna össze.

A térkép tehát jelenleg elég vérszegény és a szoftver beállítási lehetőségei is korlátozottak. Viszont az Apple közlése szerint ez egy felhő alapú szolgáltatás, tehát minél többen használják, annál pontosabb lesz, ami bizonyára így van, csak hát egy kissé “nokiás” helyzet állt elő, miszerint kvázi bétateszternek nézik a felhasználókat. Talán illett volna alternatív megoldást meghagyni, bár az is igaz, hogy az App Store-ban halomban állnak a különböző navigációs alkalmazások, akinek létszükséglet, az talán eddig sem a Google megoldásával közlekedett, ezután sem hiszem, hogy az Apple térképére fog támaszkodni.

Fontos újítás a FaceTime fejlődése, mert bár az Apple annak idején azt kommunikálva picit sem pironkodva, hogy “we give videotelephony for the world”, azaz elhozzuk a világ számára a videohívást, azért ez csak akkor lett volna helytálló, ha a WiFi hozzáférést is a telefon mellé csomagolják. Eddig ugyanis csak WLAN-on működött a FaceTime, az IOS6-ban azonban már mobilhálózatokon is mehet a móka – elvileg. Ezt a funkciót ugyanis operátori oldalról úgy lehet babrálni, ahogyan a szolgáltató azt nem szégyelli, bár például az amerikai AT&T kénytelen volt ebben a témában felhasználói nyomásra megváltoztatni korábbi döntését és engedélyezni a mobilhálózaton történő használatot. Merthogy – s most tényleg el tudja hozni az Apple a videóhívás élményét elég sok ember számára – ez a megoldás nem olyan ám, mint a percenként 70-140 forintért hirdetett videotelefonálás, amit a szolgáltatói árlista legutolsó bugyrában röhögve fedezünk fel. Hanem ez a Skype-hoz hasonlóan adatforgalmat használ, ami nagyságrendekkel olcsóbb, nem is beszélve arról, ha külföldi használatról van szó a szállodai WiFi és az otthon maradt családtagok között. Kíváncsian várjuk, hogy a hazai szolgáltatók mennyire lesznek engedékenyek a FaceTime kapcsán.

Multimédia

A hátlapon a kamera felbontása maradt 8 megapixeles, a technológia viszont fejlődött. Zafírkristály borítást kapott, hogy ne karcolódjon a lencse, fejlődött a képfeldolgozó algoritmus (legalábbis ezt állítja a gyártó), megjelentek új funkciók. Ettől még mindig a legpuritánabb mobilos fényképező maradt az iPhone – legalábbis ha a beállítások sokszínűségét nézzük. Kapcsolgatható a vaku, a HDR mód és a rács, valamint megjelent az iOS6-tal együtt a panoráma mód. Ez egyébként egész frankó, álló helyzetben kell forgatni úgy a telefont, hogy közben a kijelzőn egy nyíl mutatja, hogy mennyire tartjuk egyenesen a masinát. Az összefűzött kép igen nagy lesz, nekünk pedig megint jó tanulság volt, hogy mozgó dolgokkal panorámát készíteni meglehetősen felesleges.

A többi fotó tekintetében viszont azt kell mondjuk, hogy az iPhone 5 sem váltja meg a világot. A nagyjából ideálisnak mondható, szeptember végi időjárás ellenére a fotók valahogy nem sikerültek eléggé – mi a jó szó erre – élőre. Fakó az eredmény, sok helyen megfigyelhető képzaj, s érdekes módon meglehetősen messziről tud makrót lőni a masina, legalább 10-12 centiméternyi távolságra szüksége van az élességhez. A villanó viszont meglepően erőteljes, ami a minőség kapcsán kevésbé kényes szituációk szempontjából jól jöhet (tipikus bulifotós telefon). Nagyon korrekt viszont a készülék videós része. Egyrészt a beépített stabilizátor megdöbbentően hatékony, heveny kézremegésemet szinte teljesen kiszűrte, másrészt most már az iPhone is képes arra, hogy videózás közben fotózzunk, igaz, ilyenkor a felbontás a videóval fog megegyezni, tehát 1920×1080 pixelre kell számítsunk. Ha már videó: a 16:9-es képarány miatt most már a legtöbb filmet teljes képernyőn élvezhetjük.

Zenei szempontból két nagy változásról tudunk beszámolni. Az egyik, hogy az új iPhone kihangosítva is kimondottan jól szól, a másik pedig az új füles, az EarPods. Kicsit úgy néz ki, mint egy 80-as években megálmodott földönkívüli robot feje, de ne legyenek ellenérzéseink. Mindenki, aki próbálta, azt mondta, hogy kifejezetten kényelmes a használata, bár sportoláshoz én speciel nem ajánlanám, nekem apró rázkódástól kihullott a fülemből a cucc. Abban viszont egyetértettünk, hogy hatalmas minőségbeli ugrás ez a motyó a korábbi szinthez képest, ég és föld a két tartozék hangminősége, ami nem feltétlenül az újat minősíti, hanem inkább a régit húzza le. Az EarPods nem rossz cucc, de azért nem kezdünk ódákat zengeni róla, végre egy korrekt tartozék, ideje volt már frissíteni. FM-rádió továbbra sincs az iPhone-ban, hogy miért, az rejtély, nem érdekel, hogy az amerikaiak nem igénylik, mert a világ más pontjain viszont igen.

Adatátvitel, akkumulátor

Az iPhone 5-ben már van 4G – mondá az Apple, ezt tehát mindenki tudja, de azért tegyük egyértelművé, hogy igen, ellentétben az új iPaddel az iPhone 5 által támogatott LTE frekvenciák kompatibilisek a hazai viszonyokkal, tehát esetünkben a T-Mobile hálózatával. Mégsem lehet még használni, mert a magenta szolgáltató egyelőre nem engedélyezi ezt, de ettől még nem kell különösebben kétségbe esni, mert HSPA hálózaton is simán elérhető 10 Mbps feletti tempó is. Az pedig azért elég, bármennyire is viharsebes a készülék böngészője, amely néhány ponton változott is. Tudja már fektetett nézetben a teljes képernyős böngészést, illetve az iCloud használatával egy Mac gépen megkezdett böngészést tudunk folytatni telefonon és fordítva. Szintén új, hogy komplett weboldalakat tudunk lementeni, majd ezeket offline megnézni. Ez mondjuk hasznos lehet külföldön, ahol egy kósza WLAN hálót találva gyorsan leszipkázza az ember a hírekkel kecsegtető oldalakat, aztán később kényelmesen, nem rohanva átolvashatja a tartalmukat. Bár talán keveseket érdekel, van még egy újítás: mostantól egyszerre 24 fül lehet nyitva. Éljen.

Az új kábellel nem fogunk nagyobb adatátviteli sebességet tapasztalni, mint eddig, 2.0-s USB-t támogat csupán. Viszont ellentétben a microUSB-vel, akár 2A-s áramerősséget is átadhat, azaz iPad töltéséhez is elég lesz a produkciója. Nem mintha ettől könnyebben emészthető lenne ez az egész eljárás (csatlakozó cseréje, átalakító pedig csak pénzért), tetszettek volna ott pattogni a microUSB szabvány megalkotásánál. Ja, hogy abból nem lett volna plusz zseton? Akkor ezt kell kommunikálni, nem pedig a bullshitet. A Bluetooth immáron 4.0-s szabványú, kipróbáltam valami hangfallal, nem volt vele gond, pipa. Fájlok átvitelére továbbra sem használható, miképpen nincs DLNA, nincs NFC, igazából ha belegondolunk, akkor az Apple nagy ívben tojik a szabványokra.

Az akkumulátor viszont annak ellenére combosabb, hogy a készülék vékonyabb lett. Mondjuk nem azon a 8 mAh-n múlik, amivel a mostani, papíron 1440 mAh-s telep leveri a korábbit. Hanem úgy néz ki, hogy a gyártástechnológia akkorát fejlődött az elmúlt években, hogy ez a fogyasztásban tetten érhető. Bár már vannak olyan mérések, amelyek ugyanazt a videót végtelenítve játszották az összes iPhone modellen és nem a legújabb nyert, de ez pont a kijelző méretnövekedése és a fényerő fentebb csavarása miatt talán kevésbé fedi le az átlagos használatot. Merthogy a felhasználók és a külföldi szaksajtó is arról számolt be, hogy a tapasztalatok szerint jobban bírja az új modell akkumulátora, s magunk is úgy láttuk, hogy mintha nemigen akarna fogyni a telepből. Oké, mobil adatátvitelt nem használtunk, de a WiFi folyamatosan ment, s persze egy iPhone 5-öt elég sokan, sokáig, sokszor megnyomkodnak. Szóval bírja, ez a helyzet, nehéz megsaccolni, hogy hány nap, nálam szerintem kettő és fél napig ketyegne a masina etetés nélkül.

Összegzés.

Az iPhone 5 jó telefon és pont. De egyáltalán nem tökéletes. A design elsőrangú, az anyaghasználat és az összeszerelési minőség tökélyére árnyékot vet a könnyű karcolhatóság. A hardver nem a piac legerősebb darabja, de a végletekig optimalizált, s nem sokkal marad le a négymagos vetélytársaktól. A kijelző sem egyedülálló, de simán ott van az élmezőnyben, az iOS6 pedig nem durrant akkorát, mint mondjuk egy 2.3-ról 4.0-ra ugró Android. De nem is kellett akkora lemaradást behoznia. A kijelző növekedése törvényszerű volt, a többi ponton inkább csak erőteljes csiszolgatás történt, ha rajtam múlt volna, akkor az iPhone 4 és 4S után ezt úgy nevezik el, hogy iPhone 4 Inch. Ami miatt az iPhone eddig sikeres volt, azt ez a modell is hozza, rengeteg apróság javult, látszik, hogy dolgoznak a srácok, de vannak mellényúlások is. A térkép-hiszti szépen duzzad, bár megítélésem szerint ennek most nagyobb a füstje, mint a lángja, annyira azért nem tragikus az Apple megoldása és majd kiforrja magát, még ha kissé visszataszító is, hogy a felhasználók rakják össze a cég helyett a POI adatbázist. Kicsit nehezen emészthető, hogy mennyire nem érdekli a céget, hogy léteznek a piacon szabványok, s mennyire a saját dolgaikat erőltetik, bár az is igaz, hogy sokszor tudnak áthidaló megoldásokat mutatni. Az NFC-ből kimaradni viszont nem tűnik annyira okos döntésnek, hogy a csatlakozóval mit csináltak, az megint annyira Apple, hogy kábé tanítani kéne. De ezeket a húzásokat mára már megszokták / megbocsátották az Apple felhasználók, akikre tényleg az jellemző, hogy ha jön az új modell, akkor máris cserélik a régit. Ügyfél van, lesz, és persze lehet utálni a céget, de az egészen biztos, hogy olyan telefont raknak le az asztalra, amit bárki könnyedén, készségszinten tud használni, ami tele van finom megoldásokkal, ami szerethető tud lenni, ami egyedi és ami még mindig trendi. Ez az informatikai másság annyira bejött a cégnek, hogy már csak azért is így csinálják, mert működik. Miközben számos tényleg frankó dolgot adnak is a piacnak, mondjuk más kérdés, hogy utána jól szét is akarnak perelni mindenkit, de ez már megint az a történet, hogy a terméket és a gyártót elvileg szét kéne tudnunk választani, de az Apple esetében ez kifejezetten nehéz. Vagy lehetetlen.

Az iPhone 5 tehát jött, látott, az eladások alapján talán győzött, de meg nem győzött. Legalábbis arról nem, hogy ez a mindent lenyomó, legvánderfulabb, one and only és amazing mobilkommunikációs csoda, amihez semmi más nem ér fel. A többiek szépen behozták a lemaradást, ma már számos gyártó kínál Android alapokon is hasonló élményt, erőt és formatervet, ráadásul a WP8 tovább fogja kavarni az állóvíznek egyáltalán nem nevezhető mobilkommunikációs paprikás krumplit, ha már úgy is rotyog. Nekünk most kicsit az az érzésünk, hogy nincs meg az iPhone 5-tel az Apple trendsetter szerepe, azaz nem mutat utat, hanem mintha több szempontból most a korábbi iPhone hibáit korrigálta volna ki a gyártó. Éppen ezért a szokásos árszint talán az iPhone 5 esetében a legkevésbé indokolt, ezért míg az iPhone 4S a maga idejében Ajánlott minősítést kapott.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük